Vércsoport meghatározás

Műtét előtt álló személyeknél és terhes nőknél szokták kezelőorvosaik kérni a vércsoport-vizsgálatot

A vércsoport-hovatartozás egyik legfontosabb szerepe vérátömlesztésnél (transzfúzió) van. Ha a vért kapó személy (recipiens) savója/plazmája ellenanyagot tartalmaz a véradó (donor) valamely antigénjével szemben, akkor a beteg transzfúziós szövődményt szenvedhet. Ez a szövődmény egy betegségi állapot, mely súlyos esetben halálhoz is lehet. A vérátömlesztés szempontjából az ABO rendszernek van a legnagyobb jelentősége.

A vérátömlesztésben játszott szerepük mellett a vércsoportoknak a terhesség során is komoly jelentőségük lehet. Ha az anya vörösvérsejtjei nem hordoznak egy bizonyos antigént, amely viszont, az apától öröklötten, jelen van a magzati sejteken, az anya immunrendszere ellenanyagot termelhet a gyerek vörösvérsejtjeivel szemben. Az ennek következtében létrejött újszülöttkori hemolítikus betegség különböző súlyosságú lehet. Újszülöttkori hemolítikus betegséget leggyakrabban az Rh rendszer antigénjei/antitestjei okozzák. Az Rh rendszeren belül az ú.n. D antigénnek van a legnagyobb jelentősége. Az Rh negatív (D negatív) anyák Rh pozitív (D pozitív) gyermekeinél a legvalószínűbb, hogy az anyai antitestek megbetegíthetik a magzatot. Az 1970-es évek óta van lehetőség a D negatív anyák megvédésére az immunizálódástól.

Mivel a vércsoport-antigének öröklött tulajdonságok, az élet során nem változnak, azt hihetnénk, az élet során elég azt egyszer meghatározni. Az ismételt vizsgálatok nem is arra irányulnak, változott-e valakinek a vércsoportja az előző vizsgálat óta, hanem arra, hogy nem termelődött-e ez idő alatt antitestje. Amíg a vércsoport állandó tulajdonság, az antitestek megjelenése egy folyamat. Új ellenanyagot egy előző transzfúzió, vagy egy előző, illetve fennálló terhesség válthat ki.

A betegek és terhesek között a szövődményt, illetve újszülöttkori hemolítikus betegséget okozni képes ellenanyagok előfordulási gyakorisága 1-2% körül van. Sokszor transzfundált betegeknél és/vagy többszöri terhességen átesett nőknél a gyakoriság magasabb lehet.

Ha laboratóriumunkban váratlan antitestet mutatunk ki, akkor a beteget/terhest az Országos Vérellátó Szolgálat megfelelő szaklaboratóriumába irányítjuk, ahol az ellenanyagot kivizsgálják és eldöntik, a beteget milyen vérrel kell szükség esetén transzfundálni; illetve hogyan kell a baba születésére felkészülni.

Igen ritkán előfordul, hogy az ABO- és D-meghatározásnál is olyan probléma merül fel, amelynek a megoldására laboratóriumunkban nincs lehetőség, ilyenkor is az OVSZ-be irányítjuk a vizsgálandó személyt.

Hogyan kell felkészülni a mintavételre?

A vérvételt megelőzően vizet lehet és ajánlott is fogyasztani bőségesen, hiszen ez nagyban könnyíti a mintavételt és egyúttal minimalizálja az ezzel járó kellemetlenségeket. Alkoholt, üdítőt és kávét azonban tilos fogyasztani a mintavételt megelőzően, ezek ugyanis befolyásolják a vizsgálati eredményeket.

Hogyan történik a mintavétel?

A vérvétel általában karon, a könyökhajlatban található vénából történik. Szakápolónk először vénás érelszorítót helyez a végtagra, hogy az erek kitáguljanak, és jobban láthatóvá váljanak. Ezután a kart lefelé irányuló helyzetbe helyezi, szükség esetén megkéri Önt, hogy szorítsa kezét ökölbe, majd kitapintja a véna helyét.

Ezután fertőtleníti a mintavétel helyét, majd steril tűvel apró szúrást ejt. A tű végére kis csövet helyez, melybe a minta kerül. A mintavétel befejeztével óvatosan eltávolítja a tűt és steril gézt szorít a szúrás helyére. Ezt a gézt tartsa leszorítva nyújtott karján még 3-5 percen keresztül, hogy a vérzés csillapodjon, és ne keletkezzen véraláfutás a szúrás környékén.

További vizsgálati lehetőségek